Skanzen

Május közepén, az én születésnapom gyerekbarát megünneplése kapcsán a szentendrei Skanzenbe látogattunk el. Ezer éve egyszer már jártam ott, az "euspénzek" előtti időkben, de nem hagyott bennem maradandó nyomot, viszont azóta állítólag komoly ráncfelvarráson esett át, úgyhogy a legjobbakat reméltük.

Valamelyest figyelmesen kell Szentendrén átvágni, nehogy elszalassza az ember a leágazást, de ki van írva rendesen és a honlapon is megtalálható, hogy lehet oda jutni. Van egy elég nagy parkoló is, ami sajnos kavicsos, így belefutottunk az első nehézségbe, azaz ha kicsit messzebb találsz parkolóhelyet, akkor az autóúton tudod csak betolni a babakocsit a bejárathoz. Alapvetően nem egy babakocsibarát hely, el lehet persze döcögni vele, még izmozni se kell annyit, mint pl. a Füvészkertben, de néha sajnáltam a finom plázapadlóhoz szokott kerekeinket :)

A bejárat, pénztárak, múzeum bolt gusztusosan rendbe van téve, de szuvenírt nem ott vásároltunk, hanem egy sokkal jobb helyen tettünk szert rá :) A WC-t sajnos olyan valaki tervezte, aki hírből sem látott nőt vagy nem tudja, hogy hogyan pisilnek vagy annyira nemtörődöm volt, hogy be kéne vonni a diplomáját (vagy all of the above) , mert a fülkékben annyira kicsi a hely, hogy csukott ajtónál lehetetlenség pisilni. Szóval egy óriási fekete pont.

A híres nosztalgiavonat folyamatosan járt, de azt nem próbáltuk ki, mert a cél egy kiadós séta volt a friss levegőn, egy látványos környezetben. Az elején még rendesen benéztünk minden portára, ahol egyébként kedves "teremőr" nénik akár szépen el is mondják, hogy mit látunk, de minden ház előtt egy tábla is van, ahol röviden el lehet olvasni. Valahol a tizedik porta után azonban meguntuk és inkább csak a sétára, meg az érdekességekre figyeltünk. Szinte minden harmadik házban van ez vagy az, mézeskalácsot sütnek (az az illat!), kézműveskednek, de ördöglakattal is lehet próbálkozni, vagy népi játékokkal. Van egy pékség is, ami kicsit csalódás volt, mert azt hittük, hogy ott duruzsol majd a kemence, meg a friss kenyeret amúgy tradicionelle ott gyúrják, de mindebből semmit sem lehet látni, olyan, mint egy átlag pék, átlag pékárúval. Ami a legtutibb, az a nosztalgiafotós! Csináltunk egy jó kis paraszti családi képet, ami eddig a kedvenc családi fotónk és a legtutibb szülinapi szuvenír, amit csak kaphattam :) Apropó, nincs automata és kártyát nem fogadnak el, úgyhogy tankoljatok fel készpénzből! Annál is inkább, mert - bár legközelebb szinte biztos, hogy piknikezni fogunk, mint oly sokan mások és amihez minden ki van alakítva, asztalok, ivókutak stb. - van egy remek kis fogadó is, ahol meglepően jó a kaja és nem vészes árban mérik. Hmmm, az a mézes oldalas....

Ami a kiállítást illeti, alapvetően pillanatképeket kap az ember, a miért és hogyan nincs megválaszolva, ez a különböző műhelyek kapcsán hiányzott. Van egy részletes guide book is, amit meg lehet vásárolni, talán abban le vannak írva a munkafázisok, sajnos elmulasztottam belenézni a boltban, így nem tudom ajánlani. A környék viszont nagyon kellemes, visszajárós hely, mert hatalmas, mi csak egy kis részét néztük meg úgy igazán, de már van kedvenc tájegységünk :) Vannak állatok is, fura, nagy galambok meg persze mangalicák, rackajuhok, ami dukál, nagyobb gyerekkel igazi paradicsom, Picúr még minden fűnek ugyanúgy örül...

Füvészkert

A hétvégén Ildikó születésnapját ünnepeltük, hármasban először, így a szokásos ünnepi program is átdolgozásra került. Évekkel ezelőtt azt találtuk ki, hogy fokozatosan felfedezzük a budapesti éttermeket úgy, hogy nagy gonddal egy-egy új helyet választunk a másiknak szülinapi programnak, ami stílusában, kajájával, valamijével különleges (igen, olyan is volt, hogy az árával tűnt ki... :) E köré szerveztünk aztán programot, mozival, sétával, kézműveskedéssel, egyebekkel. Nos, ezt a jól bevált rendszert kellet bababaráttá tenni...

Szerencsémre belebotlottam egy egész jó, Ildikót is érdeklő és gyerekkel is megvalósítható specialitásba, ami napra pontosan illeszkedett a szülinaphoz is! Ez pedig nem más, mint a Sakura-fesztivál, azaz a japán cseresznyefavirágzás ünnepe a Füvészkertben.

Igen, ez az a bizonyos Füvészkert, ami a Pál utcai fiúkban is helyszín (a Pál utca egyébként valóban létezik, lehet, hogy egy sétát arrafelé is megejtünk majd). A mesterséges tó helyén, ahol szerencsétlen Nemecseket tüdőgyullasztották, már az urológia áll, ugyanis a korábban 10 hektáros kertet lassan belakta a "Klinikák". Nem gonoszságból, egyszerűen már nem volt szükség akkora gyógynövény termesztő helyre a gyógyászatban, mint korábban (erre hozták létre ugyanis a kertet).

Könnyedén el lehet találni a helyszínre, az Üllői útról kell lefordulni és lehet balra kanyarodni, szóval kocsival is kényelmes, illetve a metró Klinikák megállója és a Nagyvárad tér is sétatávolságra van. Alapításkor természetesen még a város határán kívül esett és a Festeticsek vadászterülete volt, az eredeti vadászház még most is áll, iroda.

Bár nem japán hagyományőrzők fogadtak minket a kapunál, azért egy kis japános hangulata mindenképpen volt a látogatásnak, hála a mangás tinédzsereknek, akik ellepték a kertet és remek hangulatot teremtettek. Picúr le is fényképezkedett velük, és annyira körberajongták, hogy nem látszik nagyon a ruhájuk, de tényleg remekül néztek ki! A fesztivál ideje alatt szabadon lehetett piknikezni a parkban, ez is része a japán hagyományoknak, azaz a virágzó cseresznyefák alatt piknikezik az egész család, sőt még kincstári takarókat is leterítettek az ázsiai kertben. Volt egy kis japán kirakodó vásár, ahol legyezőket, sálakat, japán édességeket lehetett venni és volt papírvirág készítés és helyben olvasható mangakönyvtár is (japánul, de magyarul is). A hangulat kedvéért még egy termelői mézes standot is hozzácsaptak, ennek a japán referenciája rejtve maradt és volt tombola is, amin minden szelvény nyert, apró kaktuszokat és pozsgásakat vihettünk haza. Cseresznyefa meglepő módon nem volt túl sok, ha igazán el akar bódulni az ember, menjen inkább a Kopaszi gátra, ahol rengeteg van és gyönyörűek (a bejegyzés nagy részét is egyik alatt üldögélve pötyögtem be a minap).

Maga a kert hagyott némi kívánnivalót maga után, kicsit még suta volt, sok része le volt zárva, mert még most folynak az ültetések és a pálmaház is felújítás alatt áll (egészen augusztus végéig), pedig az valóban gyönyörű lehet, amennyire sikerült belesni. Volt körbevezetés, érdemes becsatlakozni egy ilyenbe (csoportoknak lehet kérni, de telefonon biztosan tudnak tanácsot adni, hogy mikor érdemes menni), egy nyugdíjas erdész vezetett minket körbe, kellemes volt, lehetett kérdezni, eldiskuráltunk. Ami a babakocsit illeti, hát… Van ahol könnyen tolható, de az ázsiai részben nem egybefüggő kőlapok vannak lerakva mint az arrafelé szokás, amin egyáltalán nem lehet kocsit tolni, a kert nagy részében pedig apró köves ösvények vannak kialakítva, ahol igen, de izomból. Szóval megoldható, de volt már kényelmesebb sétánk is :) Elég kevés volt az információs tábla is a növényeknél, pedig érdekelt volna minket, hogy egy-egy dolog micsoda.

Összességében véve kellemes hely, bár az egyre szebb közparkok már nagyobb igényt alakítottak ki bennünk a látványos, tetszetős tálalásra, hátha az ültetések befejeztével ezen is javítanak. Szóval nem volt wow feeling, de pár kellemes órát eltöltöttünk. Nyáron talán még visszanézünk, megnézni, mi került az ágyásokba, de szeptember elején egészen biztosan, amikor a pálmaház felújítása is befejeződik.

PS. Olvassunk nyitott szemmel: Pál utcai fiúk újraolvasó.

FUGA - FalkART - Budapest100

Sűrű hétvégéje volt az ilyen Budapest-lovereknek, mint mi, olyannyira, hogy már csütörtökön elkezdtük! Volt zöld Budapest tervezet, régiségpiac és persze régi házak seregszemléje!

Zöld Budapest @ FUGA

Első programként megnéztünk egy építészeti kiállítást a Budapesti Építészeti Központban (aka FUGA). A kiállítást a Szeretem Budapestet civil mozgalom szervezte, akik vették a fáradtságot és társadalmi munkában terveket készítettek egy költséghatékony, zöld és emberi léptékűvé alakítására a belvárosnak. Magáról a koncepcióról itt olvashattok, a kiállításról pedig itt. Egészen lenyűgöző, többségében pofonegyszerű ötletek, de a végeredmény olyan jó, hogy a szívem is belesajdul :) Bár a kiállítás csak a múlt héten volt látható, a cikkekből elég jó képet kaphattok a tervekről és ha már itt tartunk, ajánlom a figyelmetekbe az Egy nap a városban blogot, ahol olvashattok építészetről, olcsó, de jó kajáldákról, mindenről, amin az írónak jártában-keltében megakadt a szeme.

Ami pedig a az Építészeti Központot illeti, visszajárós hely, annyi bizonyos. A Petőfi Sándor utca legelején találjátok, a Ferenciek teréhez közel, de én sem vettem eddig észre, csak most, hogy célirányosan kerestük. Van egy csomó programjuk, szabadon látogathatók, az építészek persze krediteket is kapnak rá, és egy elég hatalmas könyves-stand, mellette egy nagy asztal, be lehet ülni egy-egy drágább darab átlapozására és folyamatosan vannak kiállítások.

FalkART Fórum

Hát ez egy nagyon gáz képződmény (itt a linkje), hiába akartam valami pozitívval kezdeni, semmi nem jutott az eszembe :-/ A Falk Miksa utcában egymást érik a régiségboltok és minden évben egyszer kvázi megnyitják kapuikat, hogy az egyszeri halandó is bepillanthasson ebbe a már-már ezoterikus világba. Nagyon jó ötletnek találtam, gondoltam, most kicsit megosztják a tudásukat és a szerelmüket a nem potenciális vevőkkel is. Ehhez képest az volt a nagy bepillantás, hogy nyitva voltak az üzletek és be lehetett menni (nahát, hogy mik vannak, meghívó nélkül méghozzá!), ahol - ha az ember nagyon erőszakosan előre és jó hangosan köszönt, talán kapott vissza egy jónapotot - minden centin álldogált egy eladó (láthatóan családtagok), nem titkoltan abból a célból, hogy nehogy lopjunk. Egy kukkot se szóltak hozzánk, akkor se, amikor találgattuk, hogy egy-egy tárgynak mi lehet a rendeltetése. Az egész bagázsról áradt a pökhendiség és "ha nem nézem ki belőled, hogy megveszed százezerért a Herendi hamutartót, rád se emelem megtisztelő tekintetem" attitűd. Gáz, gáz, gáz, nagyon nagy gáz, ide nem megyünk többet.

Budapest 100

Az előző rossz szájíz iziben ki is öblögethető a következő programmal! A Budapest 100 egy születésnap, ahol az ez évben századik életévüket beköszöntő épületeket ünnepeljük. Csak két napig tartott a csoda, de remélem, lesz még ilyen! Az ember felszerelkezett a tematikus térképpel, ahol fel voltak tüntetve azok a házak, ahová be lehetett menni és az is, hogy esetleg milyen program vár, pl. a közös képviselő mesél a ház történetéről, van süti, fel lehet menni a padlásra, meg lehet nézni egy század eleji fűthető ruhaszárítót, ilyesmi :) Rengeteg önkéntes tette mindezt gördülékennyé, fogadták a nézelődőket, a telefont is a harmadik csörgésre felkapták! Nos, mi, bár lelkesedésből nem volt hiány, mégis kevés helyre jutottunk el, mert rettenetes szél volt. Még eztán szülővé válóknak figyelem: szélben - ha rád van kötve a gyerek, ha kocsiban van - ne induljatok neki hosszú programnak, mert a gyerek ki fog akadni! Ennek egyszerű oka van: míg a sétákon néha elszenderedik, elnézelődik, addig a szél kifújja a szemét, aludni pedig egyáltalán nem bír a folyamatos szeles ébresztőtől. Ha menni kell, legalább esővédővel érdemes valami kis védett odút csinálni neki, de ha lehet, inkább hanyagoljuk azt a pár napot. Picúr mindenesetre köszöni, de a továbbiakban tartózkodna az ilyen jó ötleteinktől. Második napja próbálja kipihenni magát, én pedig ismét köhögök és hőemelkedésem van.

De azért nem múlt el nyomtalanul a százévente egyszer nyitott házak ünnepe (apropó, a miénk is 100 éve épült, igaz, a műszaki átadás 1912-ben volt). A legnagyobb élményt a Gundel étterem jelentette! Kedvesen fogadtak minket, az étteremvezető vezetett körbe, bejárhattuk a selyembe burkolt különtermeket, kis sztorizgatások közepette mutogatott meg mindent. A program végeztével pedig féláron ehettünk Gundel palacsintát ezüst evőeszközökkel:)Ide szigorúan csak magamra kötött gyerekkel mehettünk és meglepő módon az egész épületben nem volt megoldva a pelenkázás (még a mekis lenyitható pelenkázó szintjén sem), szóval gyerekszülinapot ne ide szervezzetek ;) A palacsinta viszont tényleg finom volt és még az sem árnyékolta be az élményt, hogy itthon láttam a kártyás sms értesítőmet, hogy a 1700 forintos számla hogy-hogy nem 2000 forintossá változott a pincér kezei között - én meg még csodálkoztam is, hogy nem is kérdezte meg, mennyit üthet be, és a számlát se adta ide, hogy ráírjam, gondoltam, a baba miatt nem akar borravalót elfogadni egy egyszeri háznézőtől...

A Gundelen kívül elmentünk egy Kossuth térre néző lakásba és az Arany János utcai OSA székházba is (itt viszont két órát kellett volna várni a következő túravezetésre, így továbbálltunk) és elcsattogtunk a Párizsi Nagyáruházba, de itt sem jártunk több sikerrel, a programok ugyanis folyamatosan változtak, a honlap pedig vasárnap délelőtt nem volt elérhető túlterheltség miatt, így ott derült ki, az épület zárt tereit csak előző nap lehetett megtekinteni. Azért ittunk egy kávét a Lotz teremben, amit mindenkinek javaslok! Érdekessége (azon túl, hogy gyönyörű, csüngő arany freskókkal van tele), hogy az áruház előtt ott álló kaszinó terme volt, amit az áruház építésekor lebontottak, de a termet meghagyták és beleépítették az új épületbe. Ha pedig az Andrássy útra néző nagy ablakokon akartok kinézni, arra is van mód, egy galéria van mögötte, ahová szintén szabadon be lehet menni és nagyon kedvesen fogadják az embert, sőt egy egész komoly kis művészettörténeti könyvtár található a polcokon, ami szintén szabadon lapozgatható a kényelmesnek tűnő fotelekben. Jelenleg egy Nivea kiállítás is van benne, ami egészen vállalható és ha már ott van az ember, kár kihagyni. Az áruház egyébként bababarát, van pelenkázó és ahol nincs lift, a pincérek viszik fel a babakocsit. A galériába viszont önállóan kell megoldani a fuvart (viszont ha már ott van az ember, kényelmesen körbejárható kocsival).

Nem is húzom tovább a bejegyzést, elég az hozzá, hogy szélben nem fogunk többé önként elindulni :) Ha minden igaz, a velünk tartó barátaink küldik a képeket Picúr és szülei Gundeles tobzódásáról, stay tuned ;)

ABBA

Március utolsó napján, néhány nappal a kiállítás végleges zárása előtt robogtunk el Győrbe, hogy megvillantsuk több évtizedes ABBA-szerelmünket :) Múlt év decemberében nyílt az ABBAWORLD című kiállítás, azóta is készültünk elmenni és egybekötni mindezt egy kellemes győri lófrálással.

Abbásítva, besütött hajjal érkeztünk hétköznap nyitáskor, ez azt is jelenti, hogy mi voltunk az egyetlen látogatók, így egy hostess hozzánk is csapódott és gyakorlatilag saját tárlatvezetést kaptunk! Interaktív a kiállítás, ami azt jelenti, hogy mindenféle játékokban lehet a jegy vonalkódját lehúzva részt venni - az ingyenesen besétáló Picúr is kapott egy saját vonalkódot, ezt nagyra értékeltem. Babakocsit érthetetlen módon nem lehetett bevinni, holott nagy, kényelmes terek voltak, mi meg jól otthon felejtettük a háti hordozót, úgyhogy az autós ülésben vittük, amit a kavalkáddal együtt a szokásos lakonikus nyugalommal tűrt. Álom ez a gyerek!

Maga a kiállítás a tagok által hivatalosnak elismert és jóváhagyott, így nélkülözött minden bulvárt és csámcsognivalót, de azért érdekes volt ;) Volt ABBA előtti életrajz zenékkel, videókkal, aztán egy külön terem a Waterloonak dedikálva, kiállítva a fellépő ruhák és az Eurovizio díja (gyerekkorom kedvenc műsora!). Ami a ruhák eredetiségét illeti, vannak kétségeim, néhol a szabás mintha eltérő lett volna, de abban biztos vagyok, hogy nagy része rendben volt. Mindenfelé az arany és platinalemezek garmada lógott, a hangszereik és az egész stúdiójuk is fel volt állítva. Volt még egy nagy terem fellépő ruhákkal, lemezborítókkal és a tagok legfrissebb interjúival. A kedvenc kiállítási vitrinem mégis az volt, ahol mindenféle turné szuvenírek voltak kiállítva, pólók, szatyrok, kitűzők, igazándiból ez hozta vissza legjobban a korszak hangulatát.

Nagyon sok volt a hosszú-hosszú interjú a vitrinek mellett/helyett elhelyezett monitorokon, ami elméletileg egy helyben ácsorogva kellett volna végignézni, ezekbe csak belepillantottunk. Sok helyen felbukkantak az ABBA koncertfilmjének részletei, sőt a végén le is lehetett ülni és megnézni, de hát én fejből tudom, rengetegszer megnéztem, megvolt videón!

A legjobb szórakozást persze az interaktív játékok jelentették! Megcsináltuk a saját ABBA portrénkat, ráfotosoppoltuk magunkat albumborítókra, meg videoklipekbe (ezeket azóta hét lakat alatt őrizzük :))), játszottunk hangkeveréses játékot (meg kell próbálni úgy keverni a hangot, hogy az eredetihez leginkább hasonlatos dalt kapj - 78%-os lettem, pedig nekem aztán botfülem van!) és persze kitöltöttünk kvízeket (nehezített szinten!). Egyedül a karaoke maradt ki, mert nagyon fájt a torkom és köhögtem, Ildikó pedig nem volt hajlandó dalra fakadni :) Egyszóval ez a része nagyon király volt, én még nyomtam pár táncszőnyeges Dancing queent, beszereztünk egy szuvenír ABBA esernyőt (aranyáron) és kicsattogtunk a napsütésbe. A bejárat fölött egy óriási disco gömb lógott, ez volt a másik kedvenc részem :)

Győr

Nagyon kellemes város, mi természetesen csak a belvárost sétáltuk körbe, de az nagyon emberbarát és a néhány kis sikátorral egészen különleges hangulata van. A városháza nagyon látványos, talán ez a legfigyelemreméltóbb épület, a többi látnivaló a régiségével vált érdekessé. A főtér kellemes a sok kávézóval, bár a szökőkutak még nem működtek, de ott van a kedvenc műemlékem is, a Vastuskós ház, ami egy máig is ott látható cégérről kapta a nevét. Le lehet sétálni a Rábához is, ami szintén gyönyörű és hogy, hogy nem, találtunk egy igazi, régi vágású Skálát is! Amire nagyon érdemes odafigyelni, azok a cégérek.Nem tudom, van-e erre vonatkozó rendelet, de nemcsak a régi vagy régies üzletek, de az újak is tesznek ki cégéreket, ami kellemesen patinás hangulatot ad a belvárosnak.

Macitanya

Elillant a március egy szempillantás alatt, szinte már a nyár előszele szaglik még a városban is. Elmaradásokkal küszködök a bejegyzéseket tekintve, persze ez nem azt jelenti, hogy kanapé-szörföltem volna az elmúlt hónapban, úgyhogy most igyekszem ripsz-ropsz feltálalni a fogásokat :)

Kedves meghívásnak eleget téve, barátokkal kiegészülve, a hétvégén a veresegyházi Medveotthonban kötöttünk ki. Az odajutás kicsit problémás volt, a Kerepesi úton mentünk, ezt nem ajánlom, szombat délelőtt is lépésben haladt egy egybefüggő kocsisor. Mások az autópályán indultak el, ott a megfelelő lejáró eltalálása a gond, az M3 fóti kijáratát kell megcélozni.

Maga a macitanya meglepően látogatóbarát hely. A belépő és a parkolás kifejezetten jutányos, meg ugye az ember még az állatbarátkozás ügyét is támogatja vele. Van játszótér, egy teraszhelyiség, ahol jó a kaja, összetolhatóak az asztalok és a babakocsi sem szemforgatás-kiváltó... Van még egy hatalmas édességes stand is (hát persze) és egy amolyan népi lekváros is. Stílszerűen medvehagyma lekvárt vettünk :) A macik kifutója kényelmesen bejárható babakocsival a kövezett járdán, sok a pad és minden adva van a gyerekek lefárasztásához. Érdemes mézet vagy lekvárt is vinni, mert etetni is lehet az állatokat, tesznek ki hosszú fakanalakat. Persze mi még ezt megúsztuk. Több gyerek is volt a társaságban, így Picúrt a medvék és a farkasok (mert azok is vannak, meg mosómedvék és rénszarvasok!) érdekelték a legkevésbé, le nem vette a szemét az embergyerekekről.

Tavaszi szombathoz méltóan sokan voltak, de mindenki kényelmesen elfért. Mindenképpen ki fogunk ismét nézni, amikor már nagyobb a gyerek. Nincs ugyan a legközelebb, de az állatok miatt egy kis változatosság a szokásos játszóterezéshez viszonyítva.

Salom!

Igen, ahogy a címből már ki is találhattátok, ezen a héten, az 5771. év Ádár havában a Zsidó Múzeumot és a Dohány utcai zsinagógát kerestük fel - a Dohányt, amúgy jiddis szlengben, mint azt a Pesti Sóletből megtudtam :) A nevezet sajtóterméket egyébként egy lelkes bácsi nyomta a kezembe, gondolom megtért báránykának gondolt (vagyis izé, báránykának itt nem jó lenni;). Kedvcsinálónak a kétnyelvű Zsidó Budapest című könyvet lapozgattam át (Vince Kiadó, 2002.). A könyv elsősorban Lugosi Lugo László fényképeit tartalmazza, a végén rövid leírással a látottakról. A könyv kedvcsinálónak meg egy kis elő információnak nagyon jó volt, de a képeket kicsit középszerűnek találtam és a kietlenség szándékos koncepciója sem tetszett, hogy akkurátusan emberek nélkül fényképezte a tereket. Igazándiból egy olyan könyvet jó lenne találni, ami kicsit történelmiskedve, kicsit útikönyv szerűen végigvezetne a zsidó negyeden Ha ilyen nem sikerül találnom, akkor talán megpróbálok gyerekestől részt venni egy városjáráson, zsidó témában itt találtam városnéző túrát.

A helyszín

Helyileg minden egy helyen, az Astoria szomszédságában található, ami most egy kicsit problémásan közelíthető meg, mivel fel van túrva minden egész a Deák térig. Odafelé így a 4-6-os vonalán közlekedve (áldás reád alacsony padló!) a Király utcán keresztül jutottam el a célomhoz. A Király utca maga is megér egy misét, de nem akarom túlságosan elnyújtani a bejegyzést (Ildikó azt mondta, hogy egy Index cikknyi legyen max., mert több ideje nincs és mindig legyen benne kép:). Három szösszenet engedtessék tehát meg:

• Gozsdu udvar: szépen rendbe van téve, de nem igazán értem azt a nagy hypot, ami körülvette. Kong az ürességtől, szinte már azt vártam, hogy bogáncsot fújjon elibém a szél, mint a westernfilmekben... A Dob utcára kiérve fogad egy kis mosoly, ugyanis ott egy szexturkáló (sic!) található:)
• A gettó fala: sajnos nem jegyeztem fel, melyik házszám, de háromnyelvű felirat is hirdeti, hogy a ház udvarának végében áll az utolsó megmaradt faldarab a II. világháborús zsidó gettóból. Sajnos csak be lehet kukucskálni, nem lehet odamenni. Mint kiderült, 2006-ban először elbontották, de a műemlékvédők négy évre rá visszaépítették.
• Öntöttvas homlokzat: New Yorkban egész utcák vannak, ahol a díszes homlokzatok mind mind öntöttvasból készültek, ez a számunkra oly kedves város egyik jellegzetessége. Nahát, most lehet ám itthon is nosztalgiázni, mert találtam egy ilyet!!!

De vissza az eredeti nyomvonalra! A Turinform iroda helyett a bejáratnál egy Jewinform fogadott :))) Kicsit Jeruzsálem jutott az eszembe, szomorú apropóból, ugyanis itt is átvilágítást követően lehet csak bejutni. A múzeumhoz rögtön menjetek balra, majd egy üvegezett vasajtón be. Innen panoráma lifttel lehet bejutni a múzeumba (ami nagyon király, imádom a panoráma lifteket!).

A bejáratnál, ha egyenesen indultok el, kijuttok a kertbe és a másik, kisebb zsinagógához (Hősök Temploma) -télen csak ezt fűtik fel, gondolom, a zsidóság körében is úgy dívik a templomba járás mint a katolikusoknál - vagyis amúgy szódával... A kertben áll az egyik kedvenc emlékművem, a szomorúfűz, aminek a leveleire holokauszt áldozatok neveit gravírozták, szerintem nagyon szép.

A kiállításról

Egyházi gyűjteményként hirdetik a múzeumot, szerencsére közel sem annyira unalmas :) Nem túl nagy, kényelmesen bejárható babakocsival és kifejezetten kellemes környezet, világos, napfényes. Nagyon tetszett, hogy felkészültek azokból, akik nincsenek otthon a zsidó hagyományokban. Van persze mindenféle tórás ezüstkösöntyű, de ismertetik a zsidó ünnepek is azokhoz kapcsolódó tárgyak mentén - ezek legtöbbje persze régiség, mégiscsak múzeum. Ami fontos: van audio guide, teljesen ingyen, a múzeumba bemenetkor kell kérni (nem ajánlják fel, én is csak egy fél óra múlva szereztem egyet) és ehhez jár egy leírás is, amiben tematikus útvonalakat javasolnak pl. zsidó nők tárgyai, ünnepek stb. Ezt sajnos csak itthon vettem már észre, de hát ez a haszna, ha olvassátok a blogot, ti már dörzsölten mentek oda!

Kb. másfél óra bejárni és meghallgatni mindent, én kicsit türelmetlen voltam, mert sosem tudom, a gyerek mikor unja el magát és kezd neki a nyüszögésnek. Szerencsére ez még nem fordult elő, de olyan nagy tapasztalatunk sincs, hogy nyugodt legyek... Itt is van holokauszt terem, ide nem mentünk be, mert nem szerettem volna akasztott, megkínzott emberek látványának kitenni Picúrt. Egészében véve nem rossz kiállítás és ha az ember tényleg türelmesen végighallgatja a guide szövegét, nagyon sok minden megismerhet a magyarországi zsidóság történelméről és mindennapjairól.

Bevallom őszintén, én szükségtelennek tartottam a holokauszt termet. Értem én a koncepciót, ez is hozzátartozik a történelmünkhöz, de egyrészt nem messze található a Holokauszt Emlékközpont, ami csak ezzel foglalkozik, másrészt egy pozitív, bevonó kiállítást egy teljes teremnyi fájdalmas emlékkel lezárni nagyon nyomasztó és véleményem szerint aránytalan, ha a kárpát-medencei zsidóság majd kétezer éves történelmét vesszük (bizony, az első emlékek a római korból származnak!).

A "Dohány"

Természetesen a zsinagógába is berongyoltunk :) Az épület külseje után valami barokkos tobzódást vártam, azaz a díszítésből olyan túl sokat, hogy az már jó! Ennél azért jóval visszafogottabb az épület, sőt már-már puritán, semmi varázsszőnyeg a mesés keletre flash-sem nem volt...

Pár szó még a szuvenírekről: a szokásos uncsik meg régiskedősek mellett vannak egész pofásak is, pl. egy grafikus, valamilyen Tibor (sajnos nem jegyeztem meg a vezetéknevét) rajzaiból bögrék stb., ha már ott van az ember, érdemes megállni egy percre a stand előtt (sajnos az utcáról nem lehet vásárolni).

Jól megcsinált kiállítás, részletes, de szerencsére a felületes érdeklődőt is le tudja kötni. Hasznos, ha valaki meg akarja ismerni, hogyan él a másik fél. Amire azonban igazán szükség lenne, az egy zsidó kulturális központ.

Turinform

Városi jövéseim-menéseim közepette végül nemrégiben eljutottam a Turinform Sütő utcai irodájába. Állítólag ez a legszuperebb, nem igazán tudtam megállapítani, miben, a szokásos prospektus hegyek és röhögcsélő, gyakorlaton lévő középiskolások a pult mögött. De nem is ez a lényeg, hanem a "cuccok"!

Nagyon kellemes felfedezésnek bizonyult a hivatalos Guide. Ez a legtömegesebb kiadvány, millió nyelven elérhető, én ajánlom, ha jönnek ismerősök, rokonok, nyomjátok a kezükbe! Ebben nagyon jól össze van szedve minden, látnivalók, múzeumok, templomok, kiállítótermek. Egynapos vagy többnapos látogatásokra javaslatok. Mindenhez a legközelebbi BKV megálló megadva. Van térkép is, és jó néhány helyet szám alapján közvetlenül a térképen is meg lehet találni, és persze url címek mindenhol, ahol lehet. Kedvcsináló kis szösszeneteket is találtok benne, szóval le a kalappal!

A következő ajánlatom a Téli kalandozások Budapesten, valószínűleg nem minden évszakra nyomják ki, de szerintem úton van a nyári is - bár ha belegondolok, a Tavaszi Fesztivál miatt meg lehet tölteni közte is egyet... A téli persze a karácsonyi vásárral is tele van, de kellemes meglepetésre nem csak azzal: kirándulóhelyek, téli sétajavaslatok, fürdők persze, kávézók. Ajándéklelőhelyek, de nem ám a bénábbik lista (méregdrága design boltok listája, ami egyforma minden nagyvárosban), hanem a Gozsdu bazár, az Ecseri, a fiatal magyar designerek áruldája, a WAMP stb.

Itt meg is osztom az egyik megelégedésemre szolgáló felfedezésemet. Szerencsésen túlhaladtuk a matyó hímzéses főkötő szuvenír magyarosch fikcióját. Minden guide-ban felbukkanak a magyar tervezők ajánlatai, ruhák, egyebek. Pl. jónak tűnik a Király utca elején található Napraforgó design nevű hely, ahol modern magyar kézműves tárgyak találhatók (még nem voltam, de be fogok számolni :).

Már emlegettem a szuper múzeumos térképemet, hát abból nincs újabb kiadás. Múzeumokra kihegyezve van egy évente 2-3 alkalommal megjelenő Tárlat nevű kiadvány, ebből sajnos éppen nem volt, és nem tudták megmondani, hogy mikor jelenik meg legközelebb. Igazából a hivatalos guide feleslegessé is teszi, abban megvan minden (odajutás, térkép, jegyárak még egy kis ajánló is néhol), ami kell.

Még valami: minden Turinformban van egy forgóállvány, amin millió kis kártyát láttok. Ezek közt van egy csomó étterem és night club reklám, de ne adjátok fel, jókat is lehet találni. Pl. az Újbuda Centerbe látogató környékbeliek figyelmét felhívnám, hogy van ingyen zsetont érő kártyácska. De ezen kívül néhány múzeumba átlag 10% engedménnyel lehet betipegni, pl. a Szépművészetibe is és a Margit szigeti Bringó-hintó bérletéből is le lehet csippenteni 20%-ot. Szóval érdemes mazsolázgatni egy cseppet. Vannak sima ajánlatok is, én így fedeztem fel a százhalombattai régészeti parkot, ami gusztusos kis tavaszi/nyári programnak tűnik most, a szállingózó hóra kinézve...