Majdnem Turinform

Ma reggel (khöm... szóval délben, a reggel fogalma gyerekkel viszonylagossá vált) felkerekedtünk és egy pár perces irodai megállást követően elindultunk Ildikóhoz a munkahelyére, a Fővárosi Önkormányzathoz. Gondoltam, elmegyek, felmérem a Turinform kínálatát térképekből, ajánlatokból. Anno 2000-ben pár hónapig dolgoztam egy hostelben, és voltak nagyon jó ingyenes tematikus térképeink. Szerencsére el is tettem párat, köztük egy Budapesti Múzeumok térképet is. Gondoltam, megnézem, van-e frissebb (nem mintha annyi múzeumot nyitnának évente, de itt rajta van a nyitvatartási idő, jegyárak stb.).

Gyalog indultunk neki a Műegyetemtől, átvágtunk a parkon, majd a Szabadság-hídon. Akiknek kimaradt: a budai oldalon működött három évig a hidroplán állomás.

Átcsattogtunk a hídon, kerestem a szegecset, amit a Ferenc Jóska vert be a hídba (képletesen, tulajdonképpen megnyomott egy gombot, ami elindította a kalapácsot a híd másik oldalán). Ez egy ezüst szegecs volt, amit aztán az első világháború alatt elloptak. Elméletileg most is meg van jelölve ez a szegecs, plexi van felette, de sehol sem találtam - nem tudom persze, hogy túlélte-e ezt a legutóbbi felújítást. Itthon megnéztem megint a forrásomat - hát kiderült, hogy a budai oldalon van, mégpedig a bal hídfőnél (az egyetlen sarok, amit nem vizsgáltam meg tüzetesen). Na, majd legközelebb.

A Fővám téren, mielőtt még rákanyarodtam volna a Váci utcára, kitértem a Só utca felé. A régi városfal nyoma a téren is látható, eltérő kövezettel rakták ki, hasonlóan a Váci kapuhoz a Váci utcán. De megtudtam, hogy egy darabka régi városfal is megmaradt, ezt kerestem meg. Meg is találtam, minden jel arra mutat. Egy játszótér van előtte és egy kosárlabda pálya. Maga a fal olyan, mint amilyet bármelyik foghíjtelken lát az ember, csak a tudatos keresgélőnek tűnik fel, hogy azért ez mégiscsak az 1400-as években keletkezett.

A Váci utcán már sokszor végigsétáltunk Ildikóval, nagyon szeretjük a Károlyi-kertet. Úgyhogy most igyekeztem valami újat találni benne: ez az új a szerb templom parókiája, nagy ciril betűkkel kiírva, illetve az új városházával (ami mekkora épület lenne, ha rá lehetne látni!) szemben lévő épület homlokzatán is valami szent szerb mozaikja van. Persze annyira nem meglepő mivel a szerb templom (a Szerb utcában:) itt van egy saroknyira...

Nagy felfedezésem az Erzsébet-hídhoz közeledvén egy spéci szeckós épület (van egy nagyon jó romos is, arany mozaikkal, a városháza szomszédságában), egy belgyógyász (ahogy az emléktáblát olvastam, A Belgyógyász) építtette, van rajta vagy két rézbagoly, paszomány, inda, minden, ami kell és nagyon szép állapotban van. Az utca szűk, így valami nagy képet nem lehet róla készíteni, de vájolá.

Átcsabukkoltam kocsistól az aluljárón, ahol nagyon remek képek vannak, hatalmas régi fényképek. Valahol azt is olvastam, ki készítette őket, de sajnos most nem találtam meg. Kicsit hiányoltam, hogy nincs jobban megjelölve, pontosan hol is készültek, néhánynál ugyan fel van tüntetve, de a legtöbbnél nem. Az aluljáróban régi vágású utcazenészek is voltak, nagyon jó hangulatot teremtettek. Sajnos jó hangos hangulatot is, így a gyerek felébredt.

A Váci utcán találkoztunk Ildikóval (ott is van ám felfedezni való, de ez már egy másik mese lesz) és szőrén-szálán ki is pottyant a fejemből a jövetelem célja, azaz a Turinform felkeresése. Kislattyogtunk a Vigadó elé sütkérezni egy kicsit a téli napsütésben, megmutattam Ildikónak a szeckós oroszlánokat a Régi posta utca sarkán (a Meki épülete), találtunk egy ízig-vérig komcsi kocka épületet, ami kiderült, hogy 1937-es építésű, szóval lehet, hogy bauhaus ;) aztán hazahúztunk, kocsival.

A hétvégén már mennénk az Iparművészetibe, de megnéztem a jegyárakat (összevont jegy 3000 Ft) és úgy döntöttünk, csak megvárom a tanárkártyámat...